Dani játékai

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK:

Szerző: Erich Kastner
A mű címe: A két Lotti
Műfaj: ifjúsági regény
A mű keletkezése: Az író 1949-ben írta ezt az ifjúsági regényt. A két Lotti eleinte botrányosnak tűnt, mivel abban az időben aligha lehetett beszédtéma házastársak elválása. Magyarországon is az egyik legsikeresebb szerző, műveit ismerik és szeretik a gyerekek. A szerző számos díjban részesült, 1951-ben A két Lotti forgatókönyvével elnyerte a legjobb forgatókönyv díját.

RÖVID TARTALOM:

Ki ne vágyott volna valamikor arra, hogy legyen egy ikertestvére? Egy testvér, aki pontosan úgy néz ki, mint ő. Erich Kästner A két Lotti című gyermekregénye egy kilencéves, bájos ikerpárról szól, akik egymástól elszakítva élnek, mert szüleik elváltak. A regény első részeiben megismerjük azt a gyermeküdülőt, ahol a két Lotti egymásra talál. Luise már ott nyaral barátaival, Monika-val, Trude-del, Brigitte-tel, amikor megérkeznek az újabb autóbuszok, tele nyaralni vágyó gyerekekkel. Az egyik buszról mintha Luise szállna le. A kislány annyira hasonlít rá, hogy mindenki, még a nevelők is megdöbbennek, egyedül a hajukat hordják másképpen. A két kislány megtévesztésig hasonlít egymásra. Ez a tény nem kis zavart okoz a történetbeli Bühl-tavi üdülő tanárai és diákjai, a nyaraló gyerekek körében, ahova a két új vendég megérkezik. De ezt hogyan is gyaníthatná Trude, Brigitte és a többi gyerek, ha a két bájos kislány sem tud róla? Szüleik rég elváltak, gyerekeiken "osztoztak", Luise és Lotte nem ismerik egymást. Luise és barátai először ki akarják közösíteni az új kislányt, akit Lotte-nek hívnak. Később azonban Luise rájön, hogy lehet valami közös bennük, az életükben. Aztán kezdenek a dolgok, az apró láncszemek passzolni, s amikor a két lányban tudatosul a tény, hogy ikrek, akkor indul csak el a történet igazán. A kiskamaszok egy tudatos gyerekcserébe is belemennek. Mindent meg kell tanulniuk a másikról a tökéletes gyerekcseréhez. A könnyes-vidám történet innentől kezdve az egymásra találás és a szülők összebékítése körül forog. És vajon mi lesz az eredmény?

OLVASÓNAPLÓ:

1. fejezet

Történetünk a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik. Egy csapat kislány nyaral itt, ebben a hegyi falucskában. Mindegyikük közül a legvidámabb a kilencéves Luise Palffy, aki Bécsből érkezett. A vidám szórakozást azonban különös esemény zavarja meg: egyik délután húsz új kislány érkezik. Köztük van Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luisére, csak Luise fürtöket, Lotte pedig copfokat visel. És a két kislány nem ismeri egymást: az egyikük Bécsből, a másikuk pedig Münchenből érkezett.
Luise egyáltalán nem örül annak, hogy az új jövevény pontosan úgy néz ki, mint ő, és barátnőivel azt tervezgeti, hogy hogyan álljon bosszút a másik kislányon. A gyermekotthon vezetői nagyon különösnek találják a két kislány hasonlóságát, és megpróbálják összebarátkoztatni Luisét és Lottét: az egymás melletti székeket kapják az ebédlőben. A harcias Luise azonban sípcsonton rúgja Lottét. A kezdeti harag azonban gyorsan elszáll. Éjszaka a megbántott és szelíd Lotte zokog az ágyában, Luise pedig megsimogatja. A két kislány tehát fegyverszünetet köt.

2. fejezet

A fegyverszünettől a békéig azonban még hosszú az út. Vagy mégse? A két kislány a kezdeti ijedtség után gyorsan összebarátkozik. Befonják Luise haját is, és a két kis copfos lefényképezteti magát. A fotókból a fényképész másolatokat küld a helyi lapoknak a két kislány tudta nélkül.
Majd kezdődik az ismerkedés. Hamar fény derül arra, hogy a két kislány ugyanazon a napon született Linzben. Ez nem lehet véletlen. És az sem, hogy Luisenek csak apukája, Lottenek pedig csak anyukája van. Lotte édesanyjának fényképe alapján pedig megszületik a boldog felismerés: "az én anyukám a mi anyukánk". Így hát nem véletlen a hasonlóság, hanem Luise és Lotte ikertestvérek.
Muthesiusné és Ulrike kisasszony a lányok születési adatai alapján ugyanerre a felismerésre jut, de mivel azt hiszik, hogy az ikrek mit sem sejtenek, úgy döntenek, hogy nem szólnak nekik, hanem a sorsra bízzák, hogy kiderül-e vagy sem.

3. fejezet

Telik-múlik az idő. A két kislány minél jobban meg akarja ismerni egymás életét. Rájönnek, hogy a szüleik elváltak, és elfelezték őket, de persze, nem tudják, hogy mi volt erre az okuk. Luise levélben fényképet kér az édesapjától, hogy a fotót Lottének adhassa. A falusi fényképész róluk készült képei is elkészülnek, de a kislányok nem küldik haza a két Lottit ábrázoló képet, hanem másban mesterkednek. De vajon miben?

4. fejezet

Luise és Lotte minden idejét együtt tölti. Titokzatos jegyzeteket készítenek. A két kislány nagy fába vágja a fejszéjét. Elhatározzák, hogy kicserélik egymást. Lotte Luiseként utazik Bécsbe, Luise pedig Lotteként Münchenbe. Ám nem könnyű egymás testvérének lenni: főként amikor eddig egészen különböző életet éltek, különböző ételeket szerettek. Még az iskolába vezető útvonalakat is pontosan le kell jegyzetelni.

5. fejezet

Luise megérkezik Münchenbe, és az anyuka nem vesz észre semmit. Lotte pedig ezalatt Bécsbe kerül, ahol édesapjával együtt az Imperial Szállóban ebédel. Az ismerős pincér Luise kedvencét: töltött palacsintát főz, amit viszont Lotte ki nem állhat. Azért megpróbál megbirkózni vele, de háromnál többet nem tud leerőltetni. Ebéd közben megérkezik Stróbl udvari tanácsos is, a kutyájával, Pepikével. Míg az emberek nem vesznek észre semmit: a kutya gyanúsan szagolgatja "régről ismert" barátnőjét.
Palffy apuka karmester, és nagyon lefoglalja a munkája (a szülők azért is váltak el, mert szinte minden idejét egyedül akarta tölteni a bohém művész), és ebéd után egyedül hagyja Lottét. A műtermébe megy, hogy zenét szerezzen, és Lotte majd este találkozhat vele az Operában, ahol a Jancsi és Juliskát vezényli.
Lotte azonban hasznosan tölti a délutánt, és átnézi a házvezetőnő, Resi könyvelését, amiben talál is egy-két hibát. Resi nagyokat néz, hogy mennyire megváltozott a kislány a nyaralás alatt.

6. fejezet

Luise anyukánál sokkal szerényebb életkörülmények közé kerül, mint amiket apukánál megszokott. Édesanyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy meg tudjanak élni, és ezalatt a kislánynak kell otthon főzni. Szorgalmasan be is vásárol a marhahúsleveshez, ám a főzést nem olyan könnyű megtanulni. Luiselotte Körner hazaérve meglepetten tapasztalja, hogy Lotte (azaz Luise) elfelejtett főzni a nyaralás alatt. Ám különösebben nem ijed meg, inkább örül, hogy a lánya mostanában vidámabb és felszabadultabb.
Lotte ezalatt az Operában ül, és nézi, ahogy az édesapja vezényel. A kislánynak lefoglalt páholyba azonban egyszer csak belibeg egy fiatal hölgy, Gerlach kisasszony, aki élénken integet Palffy karmesternek, és ő is neki vissza. Lotte megijed, hogy édesapjának van valakije, hiszen ikertestvérével abban mesterkednek, hogy újra összehozzák a szülőket. A kellemetlen operabeli élmény miatt a kislány rosszat álmodik.

7. fejezet

Telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A két kislány megkezdi az új tanévet az új iskolákban. A tanárok csodálkoznak egy kicsit, hogy a lányok írásképe megváltozott: Lotte figyelmetlenebb, lustább, ámde talpraesettebb lett, Luise azonban szorgalmasabb és félénkebb, szelídebb.
Az anyuka örül a változásoknak, és ő is kezd megváltozni: kétnapos hétvégi kirándulásra viszi a lányát, ami csodálatos élmény lesz mindkettőjük számára. Ezalatt a karmester úr elkezdi komponálni az új gyermekoperáját és zongoraleckéket ad a másik lányának. És Lotte legnagyobb fájdalmára egyre szorosabbá szövődik közte és Gerlach kisasszony között a románc. Tehát minél gyorsabban tenni kell valamit!

8. fejezet

A bécsi lakás szomszédjában Gabele festőművész műterme van. Lotte időnként átjár hozzá, hogy a bácsi lefesthesse. A művész panaszkodik a kislánynak, hogy a műterem ablakai túl kicsik, és a festéshez több fény kellene. Lotte kigondol egy remek tervet: nagyszerű lenne, ha édesapja elcserélné a körúti műtermét Gabele úréval. Így a karmester úr a szomszédban lehetne, és egymás mellett lehetne apa és lánya. Lotte azonnal fel is keresi édesapját, hogy elmondja neki az ötletét, ám Palffy úrnak nem tetszik a dolog, Gerlach kisasszonynak pedig még kevésbé. A hölgy megpróbálja elhidegíteni az apát és lányát.
Lotte nagyon szomorú, bánatát még jobban fokozza, hogy apja bejelenti: el akarja venni feleségül Irene Gerlachot.
Lotte kétségbeesésében felkeresi a hölgyet, és megkéri, hogy hagyja őket békén. A kisasszony kidobja Lottet az otthonából.
A kislány csüggedten érkezik haza, és láza is van. Resi azonnal ágyba parancsolja, és kihívja az orvost. Lottenek idegláza van, és nagyon rosszul van. Az édesapa nagyon megijed, és nem mozdul a betegágy mellől.

9. fejezet

A bonyodalmak fokozódnak. Münchenben Körner anyuka egy helyi lapnál szerkesztőként dolgozik. Egyik nap beérkeznek az újsághoz a két ikerlány fotói, amit a Bühl-tavi Tó-bühl fényképésze készített. Az anyuka először elképed, majd Lotte tanárához szalad, akitől megkérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy Lotte valójában nem is Lotte. A tanárnő először nem érti a dolgot, majd az anyukával közösen rájönnek, hogy a nyáron a gyermeküdülőben gyerekcsere történt. Körner mama otthon leleplezi Luiset, aki töredelmesen bevall mindent. Az anyai szív mindent megbocsát, és boldogan öleli magához a másik gyermekét.

10. fejezet

Mivel Lottetól már régóta nem érkezik levél Bécsből, az anyuka és Luise aggódik. A két kislány édesanyja felhívja a volt férjét, és elmond neki mindent. Mikor megtudja, hogy Lotte beteg, azonnal úgy dönt, hogy Luisevel együtt Bécsbe utazik. Újra együtt a "család". Resi, az udvari tanácsos és Pepike, a kutya egy kicsit össze van zavarodva a megkettőződött nőszemélyek miatt. Lotte állapota határozottan javul, amikor az édesanyja megérkezik. Láthatóan a karmester úr is örül, hogy újra láthatja volt feleségét, és összeveszik a sértődött Gerlach kisasszonnyal.

11. fejezet

Elérkezik október 14-e, a két kislány születésnapja. Ajándékul azt kérik a szülőktől, hogy mostantól fogva ne kelljen elválniuk, és így, négyen együtt élhessenek. A szülők leülnek tanácskozni. Hosszas magyarázkodások és bocsánatkérések következnek, majd a két felnőtt úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt. Luise és Lotte majdnem kibújik a bőréből. Úgy tűnik, hogy az elveszett boldogság pótolható.

12. fejezet

A szülők újra összeházasodnak, és beíratják másik lányukat is a bécsi iskolába. És hogy az öröm még nagyobb legyen: Palffy apuka egy nagyszerű hírt jelent be: elcserélte műhelyét Gabele úréval, úgyhogy ezután a közvetlen szomszédban fog zenét szerezni. Luise és Lotte nagyon boldog, és büszkék magukra, hogy összehozták a szüleiket. A szomszédban pedig felcsendülnek az elkészült gyermekopera hangjai.

A SZEREPLŐK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE:

- Luise Palffy és Lotte Körner: a két Lotti. Luise kicsit harciasabb testvérénél, Lotte szelídebb. Lotte háziasabb. Igaz életkörülményei kényszerítették erre. Sokkal komolyabb, mint Luise, aki felszabadult gyerekként él.

- Luiselotte Palffy: a két Lotti mamája, aki szerény körülmények között neveli lányát. Minden idejét a munka tölti ki, szerkesztőként dolgozik egy lapnál. Bejárónőre így sincs pénze.

- Ludwig Palffy: a két Lotti papája, tipikus művészlélek, aki kicsit bohém. Mintha nem ebben a világban élne. Minden idejét a zene tölti ki, ezért sokszor feledékeny. Persze szereti a gyerekét.

- Irene Gerlach: elegáns bécsi hölgy, Palffy zeneszerző nőismerőse, szerelmes a karmester apukába. Ha kell, a karmester lányát is elmarná, csak hogy az apukával együtt lehessen.

- Gebele úr: festő, Palffy zeneszerző művésztársa. Jóravaló idősödő ember, aki elég szerény körülmények között él.

- Ulrike, Gerda kisasszonyok: Nevelők, akik figyelmesek és türelmesek.

- Muthesiusné: a gyermekotthon vezetőnője. Az észérvek fontosak számára.

- Resi asszony: Ludwig Palffy házvezetőnője. A pontosságra törekszik, próbálja a családi háztartást kézbentartani. Apróbb zökkenőkkel ez sikerül is.

- Strobl úr: udvari tanácsos

- Pepike: Strobl úr kutyája, aki nagyon jól ismeri Luise-t. A kutya rögtön észreveszi a turpiszságot.

- Monika, Trude, Brigitte– gyerekek, a két Lotti pajtásai. Mindnyájan életvidám kiskamaszok.

A MŰ JELENTŐSÉGE:

1929 októberében történik Kastner életében a nagy fordulat. Edith Jacobsohn a Weltbühne kiadója, és mindemellett a hírneves Williams & Co gyerekkönyvkiadó tulajdonosnője szerződést ajánl Kastnernek, hogy próbálkozzon meg egy gyermekkönyv megírásával. A társadalomkritikus esszéistát és lírikust - akinek fejében "ezernyi ötlet", melyeknek persze a gyermekirodalomhoz még csak távolról sincs közük - kissé meglepi az ajánlat, de hosszas rábeszélés után mégis vállalja a megbízást. Így születik meg Kastner első gyerekkönyve: az Emil és a detektívek.

A siker óriási. Egyetlen hónap alatt négyezer példány fogy el belőle, fél év alatt újabb tízezer darab kerül ki a nyomdából, ami mindössze egy évig fedezi a keresletet. Erich Kastner már első gyerekkönyvével átütőbb sikert ért el, mint eddigi művének bármelyikével.

Innen ered valószínűleg a további gyermekkönyvek megírásának az alapélménye, melyek közül kiemelkedik A két Lotti című ifjúsági regény. A két Lotti könnyes-vidám története évtizedek óta a gyerekirodalom sikerkönyvei között szerepel. Az író történetének legfőbb jelentősége abban van, hogy egy - szomorúan egyre aktuálisabb - társadalmi kórt mutat be: a családok széthullását, de a gyermeki szív semmit fel nem adó reményével és áradó szeretetével.

Kästner együttérzéssel és humorral meséli el a történetet, amelyben a születésük után elválasztott ikrek véletlenül megismerik egymást egy nyaralóhelyen, majd nevet, szerepet és helyet cserélve hazautaznak: a bécsi kislány a mamához Münchenbe, a müncheni a papához Bécsbe, majd végül összehozzák elvált szüleiket.